a folytatás.. Fertőző életérzés. Interjú madame Provence-val

2. rész.

Hungarian Provence

tanó móni:

A francia vidéki stílus a kedvenc, az étkezéssel is így vagy? Mit szeretsz a legjobban?

madame Provence:

Baguette, croissant, cremeé brule. De inkább az olasz ételek jönnek be jobban és a pasta pasta, pasta. Ritkán főzök az idő hiánya végett, de van, hogy elkap a hév és akkor nekiállok. Amúgy szerencsés vagyok mert a párom is tud főzni. Imád kísérletezni az ételekkel.

tanó móni:

Olvashatjuk, hogy házatok is a francia vidéki stílusban készült. Együtt dolgoztatok pároddal a lakberendezésben?

madame Provence:

A házat mi terveztük, a tervező csak megrajzolta. Próbáltuk tudatosan tervezni. A belső kialakítás, festés stb... már teljesen a mi munkánk volt. Még mindig vannak olyan részek a házban ami nem végleges, és mi fogunk nekiállni elkészíteni. Van abban valami jóleső érzés mikor nem a kész házba teszed bele magad. A nappali és a konyha egyterű, fafödémes. Van egy kis kályhánk a nappaliban, mögötte kőfal. A többi helyiség folyosóról nyílik. Sok antik és régi tárgy díszeleg a házban. Városhoz közeli falun élünk, ahol nyugalom és csend honol. A házhoz nagy telek tartozik füves területtel tujákkal, fákkal. a lakberhez az ötleteket én találtam külföldi lapokban és az interneten. Az építkezés megpróbáltatásairól cikket is írtam anno.

tanó móni:

Melyik a kedvenc helyiséged, hol töltesz a legtöbb időt?

madame Provence:

Nappali-konyha. Imádom a nappali nagy terét. A konyhában az egyedi fa bútort és a kredencet, melyet mi antikoltunk és újítottunk fel.

tanó móni:

Melyik az a tárgy amitől nem tudnál megválni?

madame Provence:

Ne kérdezz ilyen nehezet.-) Gyűjtöm az antik tárgyakat. Mindig kinézek valamit és addig megyek , míg meg nem szerzem. Így mindegyik tárgynak története van. Amit sikerült már beszerezni és régi álom volt pl.: hajóláda, írógép, bőrönd. Egy pár dolog a listámról ami várat még magára: óriás régi falitérkép, próbababa.

tanó móni:
Végezetül; ha lehetne egy kívánságod, ami biztosan beteljesülne, mi lenne az?

madame Provence:
Egy Provencei házikó ahonnan blogolhatok. De nem vagyok ennyire nagyravágyó, így egyenlőre megelégszem azzal, hogy itthon írok Provence-ról. -)

tanó móni:
Köszönöm az interjút! Nagyon örülök, hogy jobban megismerhettünk. Így ezután még személyesebben olvashatjuk írásaidat.-) Munkádhoz továbbra is sok sikert kívánok!

madame Provenece:
Én köszönöm, Veled Móni mindenképpen találkozunk, hisz megbeszéltük, hogy megiszunk egy kávét valamikor. Köszönöm, hogy olvastok. Én is kívánok sok-sok sikert Neked és az olvasóknak is.


A képek Krisztina tulajdona, csak az ő beleegyezésével használhatóak fel!

Krisztina blogját a Hungarian Provence-t itt olvashatod!


Az interjú 1. részét itt találod:-)

Fertőző életérzés. Interjú madame Provence-al

1. rész.



Hungarian Provence



Krisztinát, és a "Hungarian Provence" blogot pár hónappal ezelőtt ismertem meg. Blogja olyan, mintha egy jól sikerült magazint tartanék a kezemben. Mindig érdekes, sokszínű, újdonságokkal teli. Épp az egyik színvonalas interjút olvastam, mikor felvillant bennem; Vajon Ővele készített interjút már valaki?? Vettem a bátorságot és feltettem Krisztinának a kérdést: Volna-e kedve interjú alanyom lenni. A válasz: "Naná, hogy igen.." Ennek örömére olvashatjuk a most következő sorokat.

Valahonnan, nagyon az elejéről...

tanó móni:
Azt már tudjuk, hogy Provence-ben töltöttétek mézesheteiteket. Még bejegyzést is olvashattunk a helyszínről. De vajon mi volt előtte? Hogy esett a választás pont Provence-ra? Hogy találtatok egymásra? Mert, ha mindez nem történt volna, most nem olvashatnánk a Hungarian Provence-t sem. Hogy is volt?

madame Provence:
Több mint tíz éve az életemet (is) az internet határozza meg. Tudod miért? A páromat az interneten ismertem meg. A munkámhoz és a bloghoz pedig szintén szükséges a világháló.
Szóval visszatérve, sok nászút helyszín volt a listán, aztán egyik nap valahogy belebotlottam Provence-ba. Ő talált meg engem. Akkor még nem tudtam, hogy az a hely és élet stílus ennyire hatással lesz az én életemre is. Az ott eltöltött kevés idő csodálatos volt. Autót béreltünk és bejártuk a legfőbb helyeket. Azóta is minden évben visszavágyunk. Félő, ha újból kimennénk, már vissza sem jönnénk (persze ez álom, de soha ne mond, hogy soha).

tanó móni:
Mi késztetett rá, hogy blogot írj? Mi történt 2009-ben azon a júliusi napon 17-én?

madame Provence:
Mindig aktív ember voltam, és vagyok is. Imádok tervezni, szervezni. Szeretem szórakoztatni az embereket. Régebben volt egy másik sikeres weblapom teljesen más témában. Úgy néz ki, érzékem van hozzá. A blogom előtt csak pár gasztroblogot ismertem, ill. olvastam. Akkoriban még kevesebb lakber. témájú blog volt. Július 17-én a szülinapomon nekiültem és regisztráltam a Hungarian Provence blogot. Miért? Gondoltam másoknak is tetszeni fog a country illetve rusztikus lakber stílus.

tanó móni:
Kedves párod mit szólt az ötletedhez?

madame Provence:
Eleinte nem vette komolyan. De ez nem elítélendő. Hisz ki tudta mi lesz belőle. Most másfél év után már nagyon, de nagyon büszke rám.

tanó móni:
Írod, hogy hobbyként csinálod. Ez, még mindig így van, vagy társul egyfajta kötelesség tudat is a hobby mellé a sok-sok rendszeres olvasód miatt?

madame Provence:
A lényeg egy a blogolás terén, a rendszeresség. Mindezt naponta! Ez az én véleményem. Én magamból indulok ki. Ha egy weblapot vagy blogot a kedvencek közé teszek, azt gyakran látogatom. Általában azért, mert naponta vagy sűrűn frissül. Én, ha nem tudok naponta írni, akkor lelkiismeret furdalásom van. Az életemben és a blognál is fontos a rendszeresség és az újdonság. Érzem, hogy felelős vagyok az Olvasóimért. Ezt Ők meg is hálálják. Annyi, de annyi szeretetet kapok tőlük, hogy el sem hiszed. Nagyon jó érzés. Pláne amióta a facebookon is fent van a blog. Most lesz egy éve áprilisban, hogy oda is regisztráltam. Egyre népszerűbb. Vannak lelkes és állandó rajongók. Sokak szerint függőséget is okoz a blog olvasása.-)

tanó móni:
Megváltoztatta életedet a bloggerkedés?

madame Provence:
Igen. Van az eredeti munkám és van a blogos élet. Változott az életem sokat. Napi kb. 3 órát szánok a blogra (Persze van amikor többet.) Sok idő elmegy a kutatásokkal, fordításokkal, saját irományokkal, képek feltöltésével. A blog és a Facebook által sok új embert és barátot ismertem meg. Továbbá új lehetőségeket is.

tanó móni:
Tudatosan építgeted blogodat, mindig tudod, mi lesz pár hónap múlva?

madame Provence:
Amit előre látok, az mindig egy vagy két hónap. Téma ötlet, interjú alany stb ... ötletekben nincs hiány. Az a jó, hogy az oldal teljesen interaktív. Akár az olvasó is írhat, szerkeszthet. Továbbá sok tervem van, és megkeresések is jönnek, szóval nem panaszkodom.

tanó móni:
Interjú alanyaiddal személyesen is találkozol?

madame Provence:
Sajnos nem mindig. Kár, hogy egy nap csak 24 órából áll. Nem férne bele az időmbe. Ezért jó a világháló és a fejlett technika.

tanó móni:
Elárulsz egy kulissza titkot? Hogy ismerkedtél meg Julie-val?

madame Provence:
Szerinted erre mi lesz a válasz. Internet. A blogja kapcsán ismerkedtünk meg. Már elsőre kedves volt számomra. Ő az év nagy részében Provence-ban él. Népszerű újságíró és blogoló. Jó barátok lettünk.

tanó móni:
Így visszagondolva, melyik volt a legkedvesebb riportod?

madame Provence:
Jó kérdés. Mindegyik kedves a szívemnek. De tényleg. Kíváncsi természet vagyok. Az interjúkkal ezt a tulajdonságomat nagyjából ki is elégítem.-)

tanó móni:
Ha van szabadidőd, mivel töltöd legszívesebben?

madame Provence:
Családdal, barátokkal töltöm illetve pihenek. Szeretek a párommal filmeket nézni, na ez is lehetne egy másik "szakterületem". Minden új filmet megnézünk, néha még többet is. -)
Szeretek színházba járni, de ha színház, akkor csakis édesanyámmal. Ha hosszabb távú a pihenés, akkor utazással telik olykor-olykor.

tanó móni:
Szép példa, hogy Fürgét és Mamit a menhelyről fogadtátok örökbe. Hogy vannak a kutyusok?

madame Provence:
Most picit bekönnyezett a szemem. Még erre is figyelsz Móni.-) Aranyos vagy. Jól vannak köszönöm szépen. Nagy kópék. Külön egyéniség mindegyik. Sajnos mindegyiket bántalmazták anno, de mi próbáljuk az életüket jobbá tenni. Mami az idősebb. Imád enni, egész nap enne, még egy papírzsepit is megevett egyszer. De tavaly sikerült leadnia 4 kg-t. Az egy kutyánál nagy szó ám!-) Mamiról kiderült az évek során, hogy fél a pasiktól, ezért megugatja őket és sokszor elkap pár gatyaszárat. De nem harap. Ja, és hisztis is. Fürgi a legjátékosabb kutyus a világon. Imád fadarabot lopni ( a tüzifás rakatból) és azt megrágcsálni. Utálja a macskákat, viszont ő állandóan dörgölőzik, mint egy macska. Órákig lehet simogatni, meg nem unja.




A felhasznált képek Krisztina tulajdona, csak az ő beleegyezésével használhatóak fel!

Vége az 1. résznek.

Az interjú holnap folytatódik, melyben Krisztinát otthonukról kérdeztem-)


A folytatást itt találod:-)